Bevezetés a Montessori módszerbe

Egy pedagógiai módszer a gyerekek készségeinek fejlesztésére és tanítására, amit egy olasz orvos, Maria Montessori fejlesztett ki. Elsőként fogyatékos gyerekekkel foglalkozott, és figyelte meg, hogy ők miben mások, mint az egészséges gyerekek fejlődéstani szempontból. Később szegény családok egészséges gyerekeivel tökéletesítette a módszerét.

A módszer alapja, hogy a gyermek természetes fejlődési útját kell támogatni, mivel a kicsik ösztönösen tudják, hogy mire van szükségük a fejlődéshez, később pedig az érdeklődési körüknek megfelelően kell segíteni őket az önálló tanulásban, és a készségek elsajátításában (és nem egy bevett protokoll alapján ugyanúgy oktatni minden gyereket).

Ennek érdekében szükséges, hogy a gyermek tudjon próbálkozni. Mindennel. Hogy ő maga próbálja, fejlessze ki a készséget. A szülő pedig csak megfigyeljen (nem magára hagyja!) és ha szükséges, csak akkor segítsen. Mindannyian a tanulás és fejlődés ösztönös vágyával és a világ megismerésére irányuló kíváncsisággal születünk.

De ez drága, nem?

Előtted van a kép egy pasztell színű, ízlésesen berendezett gyerekszobáról, ahol fajátékok vannak a polcokon?

Nagyon sok nagyon drága fa fejlesztő játékot lehet kapni, amire ráírják, hogy Montessori. A jó hír az, hogy ez a módszer nem igényel beruházást. Sőt! Maria Montessori szegény családok gyerekeivel foglalkozott. Neki sem volt forrása arra, hogy szuper-drága játékokat vegyen. Nagyon sok játékot el lehet készíteni kevés kézügyességgel is, de a legtöbb esetben a használati tárgyak a legjobb eszközök (egy seprű, aminek rendeltetésszerű használatával a koordinációs képességek nagyon jól fejleszthetők, egy cipő, aminek a megkötésének megtanulása kész kaland). Amikor látunk valami Montessori címkével megjelölt játékot, érdemes végig gondolni, hogy nincs-e ennél egyszerűbb/természetesebb/életszerűbb megoldás. Például a napokban láttam olyan "Montessori"-könyvet, ami az érzéseket mutatja be. Nem sokkal életszerűbb (/olcsóbb) a gyereknek a saját arcunkon megmutatni milyenek a különböző érzelmek, mint egy könyvben mutogatni ezeket? Ráadásul a gyerek a mi arcunkat ismeri, így ezt a megoldást sokkal könnyebben befogadja, mint egy könyvben a képeket.

Nem kell a gyerek szobáját telepakolni mindenféle matatófallal, készségfejlesztő összetett játékokkal. A kevesebb, néha több. Ha van helye a gyereknek, ahol kibontakozhat, akkor már megtettünk egy óriási lépést. Gondoljunk csak bele. Ha van a kicsinek néhány állata, azokkal bármikor olyan játékot játszhat, amilyet csak szeretne. Minden nap új története van az állatoknak. Míg ha van egy bekapcsolható kütyü, ami tud 6 dalt, meg 10 mondatot, attól függően, hogy a gyerek hol nyomja meg, akkor is csak azt a 6 dalt és 10 mondatot fogja tudni, akármeddig is játszik vele a gyerek. Nem nehéz elképzelni, hogy ez utóbbira sokkal könnyebb ráunni, és sokkal kevesebb benne a fejlődési lehetőség.

Szintén nincs szükség sok játékra, sőt. A túl sok játék túl sok ingert jelent a számára. ettől idővel ideges lesz, gyorsabban kifárad, rövidebb ideig fog foglalkozni egy-egy játékkal, nehezebb lesz elaltatni, megnyugtatni. Ez hosszú távon könnyen vezethet figyelemzavarhoz, hiszen sosem tanulja meg hosszabb ideig lefoglalni magát egy dologgal. Gondoljunk csak magunkra: ha rengeteg teendőnk van, akkor hirtelenjében azt sem tudjuk hova kapjuk a fejünket, több tevékenységbe is belekezdünk, majd rájövünk, hogy egy másik sürgősebb lenne, és abba is belekezdünk stb. Míg ha csak néhány teendőnk van, hatékonyabban végig tudjuk gondolni, hogy mit, mikor, hogyan csináljunk, és ez az összeszedettség a végeredményen is meglátszik.

Alapok:

- életszerű játékok: ami állatos, az is életszerű (nem meseszerű), lehetőleg méretben is a valódihoz hasonló. De menjünk tovább: lehet a gyereknek egy saját kis konyhája, vagy bármi más, ami egy felnőtt számára nem játék.

- a környezet megismerése: erre a legjobb eszköz a séta. Azzal, ha a gyerek megfogja a virágokat, a fákat, a földet, egy bogarat stb, mind mind új anyaggal, színnel, formával, illattal (ízzel) ismerkedik meg. Nem jobb ez, mint egy mesterséges játékkal bezárni a négy fal közé?

- önállóság támogatása: rengeteg esetben a felnőttek nem is gondolják, hogy mire képesek a babák, és ezért sokszor nem is hagyják, hogy maguk csinálják, mondván, hogy "ő még ehhez kicsi". Erre csak azt tudom mondani, hogy hagyd, hadd próbálja meg, és meg fogsz döbbenni, hogy mennyi mindenre képes önállóan a gyereked (pl pohárból inni 3 naposan (cumi/csőr nélkül), de természetesen tartani nem tudja még). A saját tapasztalatok fejlesztik a legjobban, de ehhez az kell, hogy meglegyen a lehetősége a saját tapasztalatok gyűjtésére.

- a gyermek megfigyelése: a szülő a háttérből követi a gyerek fejlődését, és nem avatkozik bele alapvetően, viszont ha szükséges, akkor reakcióképes, mert kiismerte a gyereket a megfigyelés során. Arról nem is beszélve, hogy azért a szülőn múlik, hogy a gyerek milyen játékokat kap, miket csinálhat, így a szülőnek követnie kell a gyerek fejlődését, hogy tudja, mikor jött el az idő a következő szinthez.

Hogyan kezdjük?

- megfelelő környezet: hely, hogy a gyermek ki tudjon bontakozni. Érdemes továbbá a gyerek méretének megfelelő használati tárgyakat biztosítani (kis asztal, kis szék, legalább egy polc, amit el tud érni, és ahol csak az ő dolgai vannak).

- megfelelő tudás a szülő részéről: olvass/hallgass podcast-ot/kérd ki szakértők véleményét

- elhatározás az önállóság támogatására: önuralom és türelem kell ahhoz, hogy ne mi csináljuk, hanem hagyjuk a gyereket kibontakozni, hiszen semmi nem fog elsőre tökéletesen menni neki, még másodszorra sem, de úgy fogja megtanulni, ha csinálhatja.

- a gyerek figyelemmel követése: be kell lőnöd, hogy milyen nehézségi szintű játékokat/feladatokat adj a gyereknek. Ha túl könnyű a gyerek számára kitűzött feladat, nem fejleszti, ha túl nehéz, akkor nem tudja megoldani. Mindkét esetben el fogja veszíteni az érdeklődését.

Előnyök:

- az egyes gyerekek egyéni fejlődési ütemét veszi figyelembe

- a gyerek megfelelő figyelmet kap (mivel a szülő részéről elvárás a megfigyelés), így kisebb valószínűséggel fog késztetést érezni arra, hogy kierőszakolja a figyelmet a szülőktől (hiszti)

- az önállóság támogatásával pozitív énképet lehet kialakítani, valamint bizalmat épít a gyerekben a szülő iránt (ld Önállóság támogatása poszt)

Hátrányok:

- könnyű összetéveszteni a "magára hagyom a gyereket" "módszer"-rel, DE a Montessori-módszer ki is mondja, hogy fel kell állítani határokat a gyerek számára, de azokon belül a gyerek szabadon mozoghat. Például ha a gyerek szeret mindenre felmászni, akkor nem az a megoldás, hogy hagyjuk felmászni a könyvespolcra, hiszen az veszélyes lehet, hanem pl elvisszük egy mászóterembe, vagy erdőbe fára mászni, vagy akár otthon biztosítunk neki biztonságos hátteret ehhez a tevékenységhez.

- a szülőnek felkészültnek kell lennie

Ti tudtok még hátrányt?

Forrás: Montessori Babies Podcast